Parádé és hagyományőrzés

Hegyközcsatáron rendezték meg a II. Rozsarató és tarlóhántó ünnepséget

Július második vasárnapján 18 díszes fogat sorakozott fel a hegyközcsatár határában, ahol bemutatásra kerültek nemcsak a büszke mének, de a mívesen kimunkált kocsik, lószerszámok is. A verseny szabályairól és minden hozzá tartozó követelményről Rákóczi Lajos érköbölkúti lótenyésztő beszélt, aki egyben a versenyt is levezényelte. A két rangadóból álló megmérettetésen – akadály- és vadászhajtás – Nagyváradról, Szalárdról, Paptamásiból, Jákóhodosról, Jankafalváról és Kabáról (Magyarország) sorakoztak fel parádés kocsik, homokfutók és egyéb fajta fogatok. Még póni húzta kocsi is vetélkedett az elismerésért a gyermekek nem kis örömére.

A 17. alkalommal megrendezett csatári kettesfogathajtó verseny akadályhajtásán Bede István Mihály (Nagyvárad) vitte el a pálmát, díjazásban követte Babó Kálmán (Nagyvárad), Lévai Zsombor (Szalárd), Molnár Lajos (Kaba), Szíki Sándor (Jákóhodos) és Tóth Géza (Jankafalva).

A vadászhajtás győztese Babó Kálmán, rangsorban követték Molnár Lajos, Bede István Mihály és Lévai Zsombor. Az ötödik helyen azonos pontszámmal Szíki Sándor, Tóth Géza és Tóth János osztoztak (Paptamási).

A Vándor Kupát Babó Kálmán vitte el.

A fődíjakon kívül még sok más díjat és elismerést is kiosztottak, többek között a pónifogat hajtójának, a legfiatalabb és a legidősebb fogatosnak, de a szép kocsiért és a míves hámért is járt egy-egy oklevél. Nem különbül a zsűrinek, a pályamestereknek és a szervezőknek is. A díjakat és az okleveleket valamennyi fogatosnak Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének (ÉGE) ügyvezető elnöke adta át.

A rendezvény főszervezője a csatári Dorsonszki család volt.

Délután igazi aratóidőre váltott a nap, így azoknak, akik fényesített kaszákkal és sarlókkal beálltak a gabonatáblába (három hegyközcsatári, egy érsemjéni, egy szalacsi és egy mihályfalvi csapat) igencsak fel kellett tűrniük az ingük ujját.

Az aratás hagyományához hozzátartozott az egyházi áldás is, ennek Miklós Csaba helybéli lelkipásztor és Kruzslitz Imre hegyköztótteleki plébános tett eleget. Míg tartott a hagyományos kézi aratás, népdalokat énekeltek, nemcsak a marokszedők és a kéverakók, de a munka menetét a mező széléről követők is, akiket hagyományos kemencébe sütött és ott helyben megáldott házikenyérrel kínáltak körbe a szervezők. Az ízletes kenyér Varga Nusi néni keze munkáját dicséri.

A gabonatáblát a hagyományőrző aratás bemutatására Bakó Sándor bocsátotta a „betakarítók” rendelkezésére. A szervezés a községi néppárt szervezetét dicséri, akiket Ilyés Sándor és neje, Végh Gyula és sokan mások segítettek munkájukban és járultak hozzá tehetségük szerint a bemutató sikeréhez.

A rendezvény jeles vendége dr. Korinek László volt, aki a Magyarok Kenyere hagyomány elindítója és ötletgazdája is egyben. A pécsi professzor a fogathajtó verseny végeztével, valamint a hagyományos aratás kezdete előtt is elmondta a magyarok kenyerének történetét. A búzagyűjtést 2011-ben hagyományteremtő szándékkal indította útjára, amelynek célja a Kárpát-medencei magyar gazdák áldásos munkájából származó búza összeöntése volt. Ebből a nagy közös búzahalomból származó lisztet sütik meg minden esztendőben az új kenyér ünnepére. A megmaradt „életet” pedig karitatív céllal – árvaházaknak és más rászoruló intézeteknek – küldik szét, többek között Böjte Csaba ferences szerzetes árváinak is.

A rendezvény, akárcsak a tavaly Albison az Érmelléki Gazdák Egyesületének égisze alatt zajlott, támogatta a Bethlen Gábor Alap.

Az Érmelléki Gazdák Egyesülete

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük